Először is nem árt, ha van nálunk hátizsák, az alapvető öltözet pedig a hegymászó bakancs, a túranadrág, eső- és szélálló kabát, meleg felső, kesztyű, csősál, sapka, napszemüveg(!), fejlámpa, pénz, iratok, élelem, termosz esetleg, powerbank a mobiltelefonhoz. Mindamellett szükségünk lehet még ragtapaszra, gyógyszerekre, fényképezőgépre, túrabotra.
A technikai felszereléseket illetően gondolnunk kell a hágóbotra, amit lehetőleg még otthon állítsunk a bakancshoz, jégcsákányra, beülőre, csavaros karabinerekre, hosszú hevederre, standkötélre, pruszikszsinórokra, jégcsavarokra, ropeman vagy tibloc eszközökre és persze sisakra.
A csapatnak szüksége lehet ezen kívül még kötélre, térképre, iránytűre, magasságmérőre, tartalék elemekre, kesztyűkre, stb. Ha a túra mondjuk, kiegészül magashegyi sziklamászással is, akkor mászócipő, expresszek, biztosítóeszközök, HMS karabiner, ékend, friend-ek, hexek, jégszerszámok, plusz jégcsavarok és félkötelek sem maradhatnak ki a pakkból.
Most, hogy így összeszedtük az alapokat, tekintsük át röviden, mire is jó a hágóvas és a jégcsákány?
A hágóvas és a jégcsákány helyes használata tulajdonképpen stabilabb járást teszt lehetővé, ugyanis így kevésbé csúszkálunk, billegünk, és kevesebb energiát fogyasztunk a folyamatos egyensúlyozásra. Sőt, ezek használatával a biztonság is nagyban növelhető.
Mikor kell hágóvasat használni?
Hágóvasat elősorban jeges felületű, összetömörödött hóval fedett, és körülbelül 30 foknál meredekebb lejtőkön szoktunk alkalmazni, így megkönnyítve a lépésbiztonságot ott is, ahol enélkül kicsúszásveszélyes lenne a terep.
Mély hóban, süppedős, friss hóban ugyanakkora nem szokás hágóvasat csatolni, mert csak nehezíti a járást, és kiszaggathatjuk vele ruhánkat is. Gleccserfelszínen azonban nem árt mindenképpen csatolni, mert ha véletlenül bezuhannánk egy hasadékba, ennek segítségével tudunk kimászni onnan.
Lépéstechnika hágóvasban
Lényeges pont, hogy minél több foga érintkezzen a hágóvasnak a hó- illetve jégfelszínnel, és séta közben teli talppal lépjünk. Így érjük el, hogy a járásunk stabilabb legyen. Érdemes mindig kis terpeszben járni, valamint kamáslit, szűk nadrágot viselni, hogy ne tudjon beleakadni a hágóvas, ez ugyanis veszélyes is lehet.
A hátizsákunkból se lógjon semmi combközép alá érni, mindent úgy helyezzünk el magunkon, hogy véletlenül se akadjanak a hágóvas fogazatába. Lényeges az is, hogy járás közben egyszerre mindig csak ez végtagunk mozogjon. Azaz mikor ütünk vagy szúrunk a jégcsákányunkkal, a lábainkkal stabilan álljunk. Ha pedig épp lépünk, akkor csak egy lábbal tegyük, a jégcsákány pedig fixen legyen leszúrva.
Jó technika még a kacsajárás. Tehát amikor meredekebbé kezd válni az emelkedő, kicsit fordítsuk kifelé a lábfejünket, és úgy gyalogoljunk lehetőség szerint telitalpon haladva, jégcsákányunk nyelét sétapálcaként használva. Az oldalazó technika akkor jön, amikor már annyira meredek a hegyoldal, hogy a kacsajárás többé nem kényelmes. Ilyenkor a lábfejeink egy irányba néznek, a csípőnk oldala pedig majdnem a hegyoldal felé néz. Ilyenkor a völgy felé eső lábunkkal fellépünk a másik láb felé, majd a másikkal is feljebblépünk.
Így egy kicsit haránt irányba haladunk, szóval irányt váltva végül cikk-cakkozni fogunk. Ha ilyenkor nem feltétlenül szükséges a jégcsákány csőrének használata, akkor csak a hegy felőli kezünkben legyen, és a nyelét ne szúrjuk le.
A francia technika, amikor meredek lejtőn az egyik lábunk a hegyoldal felé néz, a másik pedig merőleges rá, tehát a két lábfej egy L alakot mutat. Ilyenkor is kicsit haránt irányba haladunk, és a jégcsákányt abban a kezünkben tartjuk, amelyik lábunk a hegyoldal felé néz.
Ha már nagyon meredekké válik a kkor lehet használni a hágóvas elülső fogazatát is már, folyamatosan lépést rúgva a hegyoldalba. Ekkor már a jégcsákány csőrét is a hegy felé fordítjuk, ezáltal a tüskét és a csőrt is használva támaszték gyanánt.
Lefelé menetben alkalmazhatjuk pl. az ún. gorillajárást, amikor nem túlságosan meredek a lejtő. Ilyenkor csípőszélességű terpeszben, rogyasztott térdekkel haladunk lefelé, a hágóvasat pedig telitalppal helyezzük a hófelszínre, míg a jégcsákány tüskéjét előreszúrva haladunk le, kis léptekkel. Ha a terep meredekebb vagy netalántán jegesebb, a jégcsákány csőrét is használhatjuk a stabilizáláshoz.
Ha még meredekebb a lejtő, de még nem annyira, hogy kötélen ereszkedjünk le, akkor alkalmazhatjuk a visszamászást is. Azaz ellentétesen haladunk, mint felfelé, de ugyanúgy arccal a hegy felé fordulva.
Ha gyaloglás közben a hágóvasunk fogaiban összegyűlne egy hólabda, akkor azt a balesetek elkerülése végett mindenképpen érdemes eltávolítani. Ilyenkor a jégcsákányunk nyelével ütögessük meg a bakancsunk oldalát vele.
