Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Az oldal bal alsó sarkában lévő fogaskerékre kattintva a beállításokat bármikor módosíthatja. 

Mi kell a magashegyi túrához, és hogyan kell használni a hágóvasat és a jégcsákányt?

Mi kell a magashegyi túrához, és hogyan kell használni a hágóvasat és a jégcsákányt?

A magashegyi túra egyik legfontosabb kérdése, hogy mit is vigyünk magunkkal, hiszen ott nem csak magunkra és társainkra, hanem ezekre az alapfelszerelésekre vagyunk utalva. Tételezzük fel, hogy egy átlagos, magashegyi túrára megyünk. Mit ne felejtsünk otthon?

Először is nem árt, ha van nálunk hátizsák, az alapvető öltözet pedig a hegymászó bakancs, a túranadrág, eső- és szélálló kabát, meleg felső, kesztyű, csősál, sapka, napszemüveg(!), fejlámpa, pénz, iratok, élelem, termosz esetleg, powerbank a mobiltelefonhoz. Mindamellett szükségünk lehet még ragtapaszra, gyógyszerekre, fényképezőgépre, túrabotra.

A technikai felszereléseket illetően gondolnunk kell a hágóbotra, amit lehetőleg még otthon állítsunk a bakancshoz, jégcsákányrabeülőre, csavaros karabinerekre, hosszú hevederre, standkötélre, pruszikszsinórokra, jégcsavarokra, ropeman vagy tibloc eszközökre és persze sisakra.

A csapatnak szüksége lehet ezen kívül még kötélre, térképre, iránytűre, magasságmérőre, tartalék elemekre, kesztyűkre, stb. Ha a túra mondjuk, kiegészül magashegyi sziklamászással is, akkor mászócipő, expresszek, biztosítóeszközök, HMS karabiner, ékend, friend-ek, hexek, jégszerszámok, plusz jégcsavarok és félkötelek sem maradhatnak ki a pakkból.

Most, hogy így összeszedtük az alapokat, tekintsük át röviden, mire is jó a hágóvas és a jégcsákány?

hágóvas és a jégcsákány helyes használata tulajdonképpen stabilabb járást teszt lehetővé, ugyanis így kevésbé csúszkálunk, billegünk, és kevesebb energiát fogyasztunk a folyamatos egyensúlyozásra. Sőt, ezek használatával a biztonság is nagyban növelhető.

 

 

Mikor kell hágóvasat használni?

 

Hágóvasat elősorban jeges felületű, összetömörödött hóval fedett, és körülbelül 30 foknál meredekebb lejtőkön szoktunk alkalmazni, így megkönnyítve a lépésbiztonságot ott is, ahol enélkül kicsúszásveszélyes lenne a terep.

Mély hóban, süppedős, friss hóban ugyanakkora nem szokás hágóvasat csatolni, mert csak nehezíti a járást, és kiszaggathatjuk vele ruhánkat is. Gleccserfelszínen azonban nem árt mindenképpen csatolni, mert ha véletlenül bezuhannánk egy hasadékba, ennek segítségével tudunk kimászni onnan.

 

 

Lépéstechnika hágóvasban

 

Lényeges pont, hogy minél több foga érintkezzen a hágóvasnak a hó- illetve jégfelszínnel, és séta közben teli talppal lépjünk. Így érjük el, hogy a járásunk stabilabb legyen. Érdemes mindig kis terpeszben járni, valamint kamáslit, szűk nadrágot viselni, hogy ne tudjon beleakadni a hágóvas, ez ugyanis veszélyes is lehet.

A hátizsákunkból se lógjon semmi combközép alá érni, mindent úgy helyezzünk el magunkon, hogy véletlenül se akadjanak a hágóvas fogazatába. Lényeges az is, hogy járás közben egyszerre mindig csak ez végtagunk mozogjon. Azaz mikor ütünk vagy szúrunk a jégcsákányunkkal, a lábainkkal stabilan álljunk. Ha pedig épp lépünk, akkor csak egy lábbal tegyük, a jégcsákány pedig fixen legyen leszúrva.

Jó technika még a kacsajárás. Tehát amikor meredekebbé kezd válni az emelkedő, kicsit fordítsuk kifelé a lábfejünket, és úgy gyalogoljunk lehetőség szerint telitalpon haladva, jégcsákányunk nyelét sétapálcaként használva. Az oldalazó technika akkor jön, amikor már annyira meredek a hegyoldal, hogy a kacsajárás többé nem kényelmes. Ilyenkor a lábfejeink egy irányba néznek, a csípőnk oldala pedig majdnem a hegyoldal felé néz. Ilyenkor a völgy felé eső lábunkkal fellépünk a másik láb felé, majd a másikkal is feljebblépünk.

Így egy kicsit haránt irányba haladunk, szóval irányt váltva végül cikk-cakkozni fogunk. Ha ilyenkor nem feltétlenül szükséges a jégcsákány csőrének használata, akkor csak a hegy felőli kezünkben legyen, és a nyelét ne szúrjuk le.

A francia technika, amikor meredek lejtőn az egyik lábunk a hegyoldal felé néz, a másik pedig merőleges rá, tehát a két lábfej egy L alakot mutat. Ilyenkor is kicsit haránt irányba haladunk, és a jégcsákányt abban a kezünkben tartjuk, amelyik lábunk a hegyoldal felé néz.

Ha már nagyon meredekké válik a kkor lehet használni a hágóvas elülső fogazatát is már, folyamatosan lépést rúgva a hegyoldalba. Ekkor már a jégcsákány csőrét is a hegy felé fordítjuk, ezáltal a tüskét és a csőrt is használva támaszték gyanánt.

Lefelé menetben alkalmazhatjuk pl. az ún. gorillajárást, amikor nem túlságosan meredek a lejtő. Ilyenkor csípőszélességű terpeszben, rogyasztott térdekkel haladunk lefelé, a hágóvasat pedig telitalppal helyezzük a hófelszínre, míg a jégcsákány tüskéjét előreszúrva haladunk le, kis léptekkel. Ha a terep meredekebb vagy netalántán jegesebb, a jégcsákány csőrét is használhatjuk a stabilizáláshoz.

Ha még meredekebb a lejtő, de még nem annyira, hogy kötélen ereszkedjünk le, akkor alkalmazhatjuk a visszamászást is. Azaz ellentétesen haladunk, mint felfelé, de ugyanúgy arccal a hegy felé fordulva.

Ha gyaloglás közben a hágóvasunk fogaiban összegyűlne egy hólabda, akkor azt a balesetek elkerülése végett mindenképpen érdemes eltávolítani. Ilyenkor a jégcsákányunk nyelével ütögessük meg a bakancsunk oldalát vele.